Rólunk

Trixi vagyok, családtagjaim megbízásából és egyetértésével igyekszem pár mondattal bemutatni magunkat illetve kutyás előéletünket.

Trixi (azaz én :-) ): ruhaipari üzemmérnök, női szabó mester. Saját vállalkozásunkat segítem munkával, ha van. Gyerekkorom óta különös vonzalmat éreztem a kutyák (és egyéb állatok) iránt.

István (férjecském): általános gépész üzemmérnök és műszaki tanár végzettségű. Saját vállalkozásunkban ő az ügyvezető, a gépi hímzés ágazat és a digitális nyomtatás tartozik hozzá. Valamikor kutyakiképző is volt, imádja a kutyusokat a cicánkat és a lovakat.

Fruzsi (kölök 1): állatorvos. Az egyetem elvégzése után több helyen is dolgozik, sokat segít a sok állatunk orvosi ellátásában, és szívesen válaszol minden leonbergi tartó kérdésére is. Nem létező szabadidejében lovakat lovagol be, és fiataloknak segít a lovak megismerésében.

Viktor (kölök 2): építészmérnök. Jelenleg felsővezetőként dolgozik Pécsett, így nem sok ideje jut a kutyákra, de ha itthon jár, szívesen simogatja őket.

Fanni (kölök 3): Ő is állatkedvelő, kutyázik is. Van kígyója és cicája is. Sminkesként, mixerként, hostessként vagy gyermekfelügyelőként is múlatja az idejét.

 

Valószínűleg kutyaszeretetünk már génjeinkben benne volt. Ifjú házasokként Budapestről „vidékre”, Tökölre költöztünk és nem volt kérdéses, hogy családi házunk udvarát meg szeretnénk osztani megbízható és szeretetreméltó kutyusokkal.

Tanulmányoztuk Szinák-Veress : Kutyakalauz c. könyvét és tulajdonságai miatt a leonbergi fajta mellett döntöttünk. 1989-et írtunk…

Már volt két kicsi gyermekünk (Fruzsi és Viktor) és a harmadik a pocakomban lakott már, amikor megvettük életünk első, illetve rögtön mindjárt kettő leonbergijét.

A rönöki Árokkerti kennelből hoztunk el két szuka kölyköt, akik viszonylag kisebb termetűek voltak (és később kiderült: fogazathibásak), de mi imádtuk őket. Élmény volt figyelni a cseperedésüket és a játékukat. A két lánykutya közül a „ Pite ” névre hallgató lett a főnök, tesója, „ Zita ” a beosztott. Nagyon kedves, „leonbergis” kutyusokká váltak.

Három hónappal később csatlakozott a kutyalányokhoz „ Béla ”, a Dégfalvi kennelből, Balatonszabadiból. Hatalmas étvágya szinte kielégíthetetlen volt, gyorsan „kinőtte” magát 82 cm-ig. Nagyon kedves, szeretetreméltó és beszédes kutyafiú lett belőle.

Közben megszületett harmadik gyermekünk is (Fanni), így lett népesebb a családunk.

A férjemmel (István) együtt jártunk velük kutyaiskolába, Ráckevére. Jópár mosolyognivaló történet esett meg velünk, főleg a „ Béla ” termete miatt. Csibészelésnél a férjem megtanult szárazon síelni a póráz végén, később a villanyoszlopot hívta segítségül ellensúlynak. Együtt vettek részt kutyakiképző táborban Szopó Béla (bácsi) vezetésével, ahol sikeresen megszerezték a kutyakiképző oklevelet.

Elkezdtünk járni kiállításokra a „ Bélá ”-val, nagyon sok eredményt sikerült összegyűjteni, melynek csak megkoronázása volt az Interchampionbizonyítvány elnyerése.

Időközben kiderült, hogy a két Árokkerti szuka nem tenyészthető, így újabb lánykutyák kerültek családunkhoz : Palatinus Pannon Cila és később Szandaházi-Zászlós Chita „ Picur ”. Mindketten jól szerepeltek kiállításokon.

Sajnos kevés időt tölthetett velünk Edirnei Berni „ Betty ”, mindössze 4 hónapos koráig élt.

Sajnálatos módon a 94-95-ös évek nem hoztak szerencsét. Azonkívul, hogy a vállalkozásunk által bérelt üzlethelység tűz martalékává lett, ezidőtájt elveszítettünk három kutyát is. „Zita” lépnagyobbodás miatt, a „ Béla ” és „ Cila ” gyomorcsavarodás miatt hagyott el bennünket. Nagyon keserves időszak volt, minden lelkesedésünk alábbhagyott.

A megmaradt két leonbergink mellé menhelyről hoztunk ki egy skótjuhász és egy kuvasz szukát, hogy a megszokott „kutyás” zajszint és légkör meglegyen.

Picur nevű (Szandaházi Zászlós Chita) szukánkat 9 éves korában kellett elaltatni áttétes csontrák miatt. Olyan gyorsan nőtt a daganat a lábszárában, hogy eltörte saját csontját. Kínok kínját élhette át szegénykém, meg kellett hoznunk a keserves döntést a hosszú álomra. Nagyon kedves, jóindulatú kutya volt, türelmes a gyerekekkel is és a kisebb termetű fajtársaival szemben is.

„ Pite ” nevű (legelső!) leonbergi szukánk 2001-ben, 12 éves korában hajtotta örök álomra fejét. Amíg o volt nekünk, nem gondolkodtunk új kutya beszerzésén, mert eléggé morcossá vált öreg korára, legalábbis a kutyákkal szemben.

És elérkezett az az időpont, amikor többszöri telefonálás, újságböngészés után       hazahozhattunk 2001. nyarán kennelünk megalapozó leonbergi szukáját, Blankát. Imádtuk a kis pelyhes szőrét, a punkos frizuráját, nagyon aranyos kiskutya volt, legfeljebb kicsit nagyobbacska termettel és étvággyal. Kapott maga mellé játszótársnak egy tacskó és egy sufni-mix kölyköt, akik szintén lányok. Együtt cseperedtek fel, ezért a mi Blankánk elég jó mozgású kutya lett a két dilinyós-atomtöltetű tacskó miatt.

Nem akartunk mi kiállításra járkálni már, csak egyszerűen szeretni akartuk a mi leonberginket, a maga nagyszerűségében. Blanka igazán hozta a fajtájára jellemző tulajdonságokat, igazán emberszerető, türelmes, jóindulatú, de ha kell, határozott.

Közben a legnagyobb gyermekünk állatorvostan-hallgató lett, mivel o is állatimádó. Végül is az ő unszolására is, de úgy döntöttünk, ha már van egy szép kutyánk (legalábbis nekünk az), akkor megpróbálunk összehozni egy saját almot.

Blanka kutyaiskolába járt velem, voltunk egy Budapest Derby kiállításon 2006-ban ,ahol „nagyon jó” lett és részt vettünk tenyészszemlén is, ahol tenyészthető minősítést kapott.

Így kezdődött minden 2007 nyarán....

                                                                                    2008. október 13.

 

Azóta eltelt három év, tele örömmel és könnyekkel. Imádott Blankánk sajnos már nincs közöttünk, de mindig meghatódva gondolunk rá, ha velünk élő kislányaira nézünk. Aida és Amy az első alomból, Buxa a másodikból...

Célunk a leonbergi mint fajta, családi kutyaként való megismertetése, megszerettetése minél tágabb körben.

Másoknak is adódjon a hatalmas öröm, melyet a leonbergivel való együttélés hoz. Igazi családi kutya, kedves, szeretetre méltó, odaadó és megbízható. Egy hatalmas szőrös mackó, hatalmas lélekkel...

                                                                                    2010. december 7.